alone

Az én életemben is volt olyan szakasz, ahol kapcsolatból kapcsolatba szaladtam, egyik ember karjából a másikba, mert képtelen voltam egyedül lenni. Nem akartam egyedül tölteni az éjszakáimat, nem akartam egyedül ülni esténként a szobámban. Mi lett a vége? Rosszabbnál rosszabb kapcsolatokkal gazdagodtam, a magánytól való félelmem annyira megrémített, hogy a párkapcsolatokkal szemben támasztott valós igényeimet leadtam, már mindegy volt csak legyen mellettem valaki.

Jellemzően egy hosszú párkapcsolat után esünk ebbe a hibába, hiszen minden este ott volt mellettünk valaki, akivel megoszthattuk a fájdalmunk, a gondjaink, de az az ember hirtelen eltűnik. Te ott maradsz egyedül éjszaka a szobádban, a síri csendben és nem marad más, csak Te és gondolataid. Ilyenkor bizony szembenézel magaddal, elgondolkozol az életeden, hogy mit csináltál rosszul és mit csináltál jól és az esetek többségében ez bizony iszonyat fájdalmas. Ahogy egyedül gondolkozol rájössz, hogy mennyire tökéletlen is vagy, mennyire nem vagy boldog, mennyire nem vagy kibékülve magaddal és ilyenkor gyakran azon kapod magad, hogy szerencsétlenül sírsz a szobádban.

Az ilyen önmagunkkal történő szembenézések egy idő után bizony elviselhetetlenné vállnak, ha nem teszünk ellene semmit. Ilyenkor szoktunk általában az éjszakába menekülni és 7 éjszakából 4-et egy szórakozóhely bárpultjánál tölteni, ilyenkor szoktunk meggondolatlanul párkapcsolatba ugrani, anélkül, hogy egyáltalán megfogalmaznánk a minimális igényeinket, ilyenkor van az, hogy a lányok már az első éjszaka odaadják magukat, inkább lesznek ágymelegítők, mintsem egyedül töltsék az éjszakájukat – hiszen csak az a fontos, hogy ne kelljen egyedül lennünk. Ilyenkor alakulnak ki a lehető legrosszabb párkapcsolatok, hiszen a párkapcsolatnak mindössze annyi az alapja, hogy egy önmagával szembenézni képtelen ember saját maga elől menekül egy feltehetően ugyanilyen emberhez. Ezt patternt mindaddig csináljuk, amíg nem leszünk képesek szembenézni magunkkal.

Iszonyú fájdalmas munka tud az lenni, hogy amíg a barátaid egy szórakozóhelyen töltik éjszakájukat, vagy a párjukkal randiznak, te mindeközben otthon vagy és elkezdesz gondolkozni magadon. Végiggondolod, hogy milyen ember vagy, hogy mennyi megoldatlan problémád van, hogy mennyire sok dolgodon kell még javítanod, hogy mennyire nem viselkedtél jó emberként sok helyzetben. Ne csodálkozz, ha elsírod magad! Én is elsírtam magam mikor szembenéztem magammal. Aztán megtanultam magam szeretni, megtanultam nem egyedül lenni, hanem magammal tölteni az időt. Márpedig ameddig nem tudod magad szeretni és nem tanulsz meg saját magaddal eltölteni időt, addig esélytelen vagy jó párkapcsolatra, hiszen hogyan várhatod el mástól azt, hogy szeressen és időt töltsön el veled, ha ezt saját magad sem tudod megtenni.

Ez iszonyat kemény munka. Persze, könnyebb az éjszakába menekülni és a rozéfröccsöket meg a vodkaszódákat szopogatni, könnyebb igényeinket leadva rosszabbnál rosszabb párkapcsolatba menekülni, de hosszú távon a lehető legrosszabb stratégia. Amíg nem nézel magaddal szemben, addig soha, de soha nem leszel képes egészséges párkapcsolatra, harmonikus, boldog életre. Először be kell látnod, hogy Te bizony csináltál rossz dolgokat, vannak rossz tulajdonságaid, tévedtél már, de ennek ellenére tudnod kell szeretni is magad, hiszen a pasidtól/csajodtól is ezt várod majd el.

Mocsok dolog az önmagunkkal történő szembenézés. Kemény munka, sok sírás, de kétségtelen, hogy az egyik – hanem az egyetlen – kulcs a boldog, sikeres, harmonikus élethez, párkapcsolathoz.