Teljes képernyő rögzítése 2016. 07. 24. 181216

Valamelyik este egyik kedves barátommal azon filóztunk, hogy létezik-e még igazi, a klasszikus értelemben vett udvarlás? Tudod, az, amikor a srác hetekig viszi randikra a lányt, az, amikor nincs csók az első randin, csak órákon át tartó beszélgetés. Amikor nem szobára mentek egyből, hanem elmentek mondjuk fagyizni, aztán pár nap múlva, a második találkozón már egy vacsi is belefér, de persze csók még mindig nem csattan, azt ki kell érdemelni.

Nem hiszem, hogy létezik még ilyen, legalábbis én nem látom. Nekünk férfiaknak úgy néz ki, hogy elfogyott a türelmünk, a lányok pedig engedték magukat belevinni magukat a susnyásba és ahelyett, hogy megtartották volna büszkeségüket, inkább belementek a játékba. Első tali, 1 óra beszélgetés: “Na mi lesz, hozzád vagy hozzám?”

Emlékszem még arra, amikor egy lánynak 2 hónapig udvaroltam, mire egyáltalán szóba jött, hogy akkor talán egy estét együtt is tölthetnénk. Persze, aztán hosszú távú kapcsolat is lett belőle, mert azt a lányt, akiért hónapokig harcolsz, akiért küzdesz, akire nem sajnálod az időt, azt bizony meg fogod becsülni. Megbecsülöd azt, akinek van tartása, aki nem lehet mindenkié, aki “exkluzív”, aki nem tucat, akiben nem jártak előtted 400-an.

Nekem hiányzik ez az egész folyamat. Helyette mi van? Ismerkedünk egy szórakozóhelyen, jó esetben beszélünk 4-5 öt mondatot, mert egyébként többre képtelenek vagyunk és hopsz, már ágyban vagyunk. Na ennyit a randikról, meg az udvarlásról. És akkor csodálkozol Te, kedves lány, hogy nem fognak megbecsülni? Már miért becsülnének meg? Könnyű nyeremény voltál, és ha nekem engedted magad, akkor valószínűleg hetente egyszer biztos lejátszod még ezt más pasival is. Na ennyit arról, hogy “én más vagyok, én nem vagyok olyan lány”. Tucat vagy, aki bárkié lehet. Nekem ilyen lány nem kell.

Lássuk be, az udvarlás pedig irtó jó dolog. Jó a pasiknak, jó a csajoknak. A pasi megtanulni tisztelni, értékelni, becsülni. A csaj értékesnek érezheti magát, mert harcolnak érte, kitartanak mellette küzdenek. Mit várunk egy olyan pasitól a későbbiekben, aki nem képes 2-3 hétig udvarolni? Azt, hogy majd kitart a csaj mellett a nehéz időkben? Na, persze. Tök jó az udvarlás, mert megismerjük egymást. Egymásra hangolódunk, megbizonyosodunk róla, hogy mi megpróbálhatjuk együtt, hogy mi összeillünk, és nem lesz az, hogy 2 hetente változik majd a relationship mező a Facebookon.

Persze, belefér egy-egy izgalmas kaland az éjszakában, de attól ne várjunk semmit. Te kellesz nekem, én kellek neked, irány az ágy és kész. Lássuk be, hogy ez erről szól. Nem tudok tisztelni és szeretni egy olyan nőt, akiért nem kell megküzdenem. Unalmas lesz, könnyű préda, kell a kihívás, kell, hogy érezzem, hogy Őt én meg tudtam szerezni, érte megharcoltam, izzadtam, izgultam, paráztam.

Emlékszem, amikor még udvaroltam. Amikor még nem a “Talizunk?” kérdésre, ha “Igen”-t mondtál, akkor nem volt egyértelmű, hogy rendbe kell tenned az intim szőrzeted, mert fix, hogy szobán kötünk ki.  Emlékszem, amikor még az első randi előtt a torkomban dobogott a szívem, hogy vajon jó leszek-e. Azóta leegyszerűsödött a folyamat, a mai randik metodikája egyszerű: nem izgulok, ha nem jön össze, akkor a Facebook Messenger kidobja a következő áldozatot, akire ráírhatok.

Mindenesetre nekem hiányoznak a régi módszerek. Ismerkedtünk, csak még jobban kellett, harcoltam, küzdöttem érte, megszereztem, sokáig nem engedtem. Most felhívom, átjön, dugunk, oké, akkor jöhet a következő.